Már nyáron eldöntöttük, hogy a karácsonyi hajsza és a sok munka nyűgét márciusban egy különleges kirándulás keretében szeretnénk kipihenni. Mivel március szülötte vagyok, ezért "két legyet üthettünk egy csapásra". 

Ősszel neki is kezdtünk a tervezgetésnek és a repjegy keresgélésének. A keresőbe egy adott idővallumot állítottunk be, s ezt a konkrét repülőjegyet figyeltük türelmesen, egészen addig a novemberi napig. A jegy mellett végre a 306£-os összeg jelent meg, tudtuk, itt az idő. (Egy héttel később a jegy ára már 460£ volt) A járatunk pekingi átszállással repült Phuketre. Innentől kezdve nem volt kérdés, a 12 órás átszállást meg kell hosszabbítanunk egy nappal. Az ár így sem változott, tehát a jegy már a zsebünkben is volt.

Kérdezhetitek 36 óra nem kevés egy ekkora metropolisz felfedezésére? Mindenképpen kevés. Mi viszont igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni belőle. A járatunk Londonból indult, s több mint 10 óra repülés után érkezett meg Pekingbe, ahol akkor épp dél volt. Mivel valahol Oroszország felett érkezett el a születésnapom hajnala és közbejött a 7 órás időeltolódás is, ezért a negyed évszázados napom mindössze 16 óráig tartott, mégis 36 óraként marad meg bennem örökre.

Tehát a gépünk landolt, mi pedig izgatottan igyekeztünk a 72 órás vízumra külön kijelölt ablakhoz. Mivel szlovák állampolgárok vagyunk, ezért a tranzit vízum elintézéséhez nem volt szükségünk másra csupán érvényes útlevélre, egy kitöltött belépőkártyára (arrival card) és egy itinerary-ra vagy repülőjegyre egy következő országba ahová innen tart az utunk. Az ellenőrzésen gyorsan keresztül jutottunk, igaz csak 24 órás vízumot kaptunk, mivel a járatunk másnap már indult is Phuketre. A bőröndjeinket a reptéri megőrzőben hagytuk (3€/nap/bőrönd) és már úton is voltunk a belvárosba ahol várt az apartmanunk.

Megtalálása kicsit nehézkesebben haladt, mint terveztük. Ezt többek közt a fáradtságnak, a wifi lehetetlen befogásának és a helyiek gyér angol tudásának is betudhatjuk. Viszont azt leszögezhetjük, hogy a nyelvtudás hiányát óriási segítőkészséggel helyettesítik a helyiek. Miután lepakoltunk a szállásunkon elindultunk a Tiltott városhoz. Leintettünk egy taxist és pár perc activity és térkép mutogatás után reménykedve ültünk be hozzá. Igazán kedves volt, egész úton narrálta a forgalmat, még pár rendőrt is szidalmazott -  legalábbis gondolom, az egész mandarinul folyt. Sajnos minden igyekezetünk ellenére a Tiltott városba már nem jutottunk be mivel későn érkeztünk. Cserébe a lenyugvó nap sugaraiban tündökölve csodálhattuk meg a vízzel körülvett várost. 

A nap további részét a szemben lévő Beihai parkban töltöttük, amely egészen 1925-ig a Tiltott Városhoz tartozott mint császári kert. Később megnyitották a nyilvánosságnak és most Kína legszebb parkjai közé tartozik. A park közepén, a legmagasabb ponton található a Fehér Pagoda, melyet az V. Dalai Láma látogatása alkalmából építettek 1651-ben. 

Innen aztán lassan vissza is taxiztunk a szállásunkra, hiszen másnap nem más mint a Nagy Fal várt ránk

Kora reggel indultunk, hogy elkerüljük a tömeget. Mehettünk volna bármelyik szervezett kirándulással is, mivel külön az ilyen transfer vízummal rendelkezők számára rengeteg lehetőség kínálkozik -  taxi és buszos kirándulás egyaránt - mi mégis inkább a helyiekkel buszoztunk ki a hegyre. A szállásunkat a Dongzhimen megállótól nem messze foglaltuk, így innen metróztunk egészen a Jishuitan megállóra (2-es vonal). Ide megérkezve a B2-s kijáratot használva egy folyosóra vezetett az út, ahonnan a 877-es számot követve eljutottunk a buszunkig. Gyorsan fel is pattantunk, majd kisebb várakozás után elindultunk. A fal Badaling nevezetű részéhez tartottunk, ami 1 órányi volt. (Retúr jegy 24 YUAN / 4€) Minél jobban közeledtünk, annál hihetetlenebbé vált hogy a világ egyik leglátogatottabb helyére tartunk, a Kínai Nagy Falhoz. A Kínai Nagy Falhoz!! 

Megérkezve két útvonalon indulhattunk el bejárni a falat. Mi az északi irányba indultunk a 8. bástya irányába, ahonnan a kijárat felé vezet az út. Nyugodt tempóban, sok bámészkodással és rengeteg fényképeszkedéssel körülbelül 2 óra alatt meg lehet tenni ezt a kis sétát. Több helyen elég meredeken vezet az út, kényelmes cipő ajánlott. (Természetesen én inkább a csinosat választottam, de hát hányszor 25 éves valaki a Kínai Nagy Falon? Na,ugye?) Gyönyörű napos időnk volt, igaz picit hűvös, mégiscsak március volt még. 

Egy kisebb érdekesség : a falon a rengeteg turista 80%-át a helyi kínaiak teszik ki. Rengeteget fényképeznek és nem ritkán lecsapnak az arra tévedő európai illetve más nem ázsai utazókra is. Na onnantól indul aztán a szórakozás, rettentően aranyosak, ragaszkodóak és el nem engednek amíg nem készítenek "áldozatukkal" legalább pár fotót. Mi jól szórakoztunk velük/rajtuk, picit hírességnek érezhettük magunkat, viszont egy idő után sokak számára azért zavaróvá is válhat ez a jelenség. Mókásan kell hozzá állni. Nekem sikerült a sok velünk készült fotóból ezt az egyet elkérni, így nekünk is megmaradt az élmény.

Mivel korán indult a napunk, azért miután a Nagy Fal minden kövét elraktároztuk az emlékeinkben még bőven maradt időnk a gépünk indulásáig. Kitaláltuk hát, hogy megnézzük a világ egyik legnagyobb terét a Tienanmen teret, vagy kevésbé ismert nevén a Mennyi béke terét. Természetesen a szerencse ismét elpártolt tőlünk, ugyanis oda érve végtelen sor állt a tér bejáratánál. Mint később kiderült, a bejutáshoz mindenkinek keresztül kell haladnia a biztonsági átvilágításon. Sajnos nem várhattuk ki a sorunkat, mert még vissza kellett jutnunk a reptérre, de így is rengeteg élménnyel gazdagodva szálltunk fel a metróra amely elvitt egészen a reptérig. A reptéren már vártak minket a bőröndjeink, és a kalandunk folytatódhatott tovább Thaiföldre. Említettem már, hogy Phuket sem a végállomás volt? A következő bejegyzésből kiderül,hogyan folytatódott a kalandunk! 

És végül egy rövid videó a Kínai Nagy Falról: 

Ha tetszett a blogom és szívesen hallanátok még felőlünk, itt van pár elérhetőség:

INSTAGRAM: https://www.instagram.com/work_save_travel_repeat/

FACEBOOK: https://www.facebook.com/worksavetravelrepeat2011/?fref=ts